Becoming – mwe3.com interjú
2025.01.15.
– Kevin Kastninggel, Szabó Sándorral és Major Balázzsal
Különféle húros és ütőhangszerek igazi ünnepe a legutóbb kiadott Becoming című album a nemzetközi muzsikusokból álló trió Kevin Kastning, Szabó Sándor és Major Balázs alkotta triótól. A 69 perc hosszúságú, 14 darabot tartalmazó Becoming albumon a két gitáros mellett ezúttal, a rendkívül különleges magyar ütőhangszeres Major Balázs is szerepel. Kastning egyike a legtermékenyebb modern amerikai kísérletező gitárosoknak. A nemzetközi együttműködésben dolgozó trió albuma 2013-ban jelent meg, amit egy 2012-es magyarországi turné után vettek fel egy koncert teremben Magyarországon. A Becoming gazdag dinamikai változásokban, zenei feszültségekben, a gitár rajongóknak pedig különleges hangzásokkal teli pillanatokat kínál. Kevin gitárjátéka új színt varázsolt az amerikai gitárvilágba komplex zenéjével és hangzásvilágával az elmúlt évtizedben a Greydisc-nél kiadott lemezeivel. A legérdekesebb talán az, hogy a különös gitárhangzások mellé beépült Major Balázs játéka és sosem hallott mélységű udu nevű hangszerének hangzása az egyéb ütőhangszerek mellett. Balázs játéka nem akar dominálni a gitárok hangzása mellett, helyette alázatos, de mindig kreatív módon támogatja a Kevin és Sándor nem hétköznapi akusztikus gitárokon való kifinomult játékát. A felvételen 12 húros basszus-bariton gitár, bariton klasszikus (Kastning), továbbá normál és 16 húros klasszikus gitár, 10 húros viola caipira (Szabó) szerepelnek. Kastning helyenként zongorán is játszik, Szabó pedig a guzheng nevű kínai citeráján. A szinte telepatikus egymásra hangoltságban játszó Kastning és Szabó, a mesterien játszó Major Balázzsal egy kifogástalanul megalkotott hangzással és zenével a legmagasabb szintű zenei élményt kínálják a hallgatónak.
www.kevinkastning.com / www.sandorszabo.com / www.balazsmajor.com
mwe3.com interjú Kevin Kastning-el, Szabó Sándor-al és Major Balázs-al
mwe3: Hogyan jött össze a Becoming album 2013-ban? Megismertetnéd az olvasókkal az album történetét? Egy igazi mestermű az improvizált gitárzenék birodalmában. Hogyan jellemeznéd a Becoming albumon hallható hangzási és kompozíciós koncepciódat a korábban kiadott Returning (2010), a Book Of Crossings és a Triptych albumokon, ahol a legutóbbin is trióban játszottatok. Hol készült a felvétel, és hol történtek az utómunkát jelentő keverés és mastering?
Kevin Kastning: A Becoming felvételei a Triptych albumot támogató 2012-es európai turnén készültek. Egészen pontosan Magyarországon, Vác városában a helyi művelődési ház kamara koncerttermében készültek. Aznap éjjel pedig ugyanannak a nagy komplexumnak a nagy koncerttermében volt koncertünk. Valójában ez ugyanaz a helyszín volt ahol The Book of Crossings felvételeit készítettük Sándorral. Becoming egy nappal korábban készült, mint a The Book of Crossings. Így tehát a két album szoros összefüggésben van egymással minden tekintetben. Ugyanaz a szellemiség járja át mindkét albumot, ugyanaz a felvételi helyszín, ugyanaz a felvevő rendszer volt és ugyanaz az atmoszféra hallható. Akartam egy új trió felvételt mivel a Triptych a 2009-es európai turnén készült és az alatt a 3 év alatt sokat változtunk, fejlődtünk. Mindhármunknak gazdagodott és bővült a hangszertára és olyan összeállításokat találtunk ki, amelyek korábbi lemezeken vagy még egyáltalán mások által nem léteztek. Így a hangzás igazán különleges. Számomra elég nehéz összehasonlítani az új lemezt a 2010-ben rögzített Returning el. A Returning 2008-ban készült az USA-ban egy stúdióban, és a körülmények a hangrendszer és a hangulat is teljesen más volt. Nem jobb, vagy rosszabb, egyszerűen csak más. A közös szellemiség Sándor és köztem mindig nagyon erős volt bármely felvételt vesszük is, de a The Book of Crossings és a Becoming négy év változást fejlődést mutatott fel mindegyikőnkben, minden tekintetben.
Szabó Sándor: A 2012-es magyar turnénak volt egy a zenén túli koncepciója, amit KONTAKTUS-nak neveztünk el. A koncert része a Triptych, az első trió lemezünk zenei anyagára épült. A koncerteken játszva éreztük, hogy más emberek, és muzsikusok lettünk, több bölcsességgel, tapasztalattal megáldva a korábbi felvételhez képest. Másféle ötleteink voltak, és a felvétel módja és körülményei is némileg különböztek. Nehéz szavakkal leírni, de valamiként érzékenyebb és magasabb szintű improvizátorokká váltunk és hihetetlen volt érezni azt az egylényűséget, amit a játék során tapasztaltunk, mintha egy lélek lennénk azokban a pillanatokban. A Triptych felvételei Magyarországon készültek egy kis falusi templomban Váchoz közel. A csend, a hangulat egyszerűen tökéletes körülményt teremtett a felvételhez. A keverés és a mastering már a saját stúdiómban történt.
Major Balázs: A Becoming megjelenése számomra nagyszerű érzés, nagyon vártam rá. Ritka alkalom egy magyar muzsikusnak, hogy egy művészi, magas minőségű kiadványon az USA-ban megjelenhet. Bár ez nem az első számomra. Mindig nagy öröm a zenémet olyan társakkal megosztani, mint Sándor, akivel már 30 éve alkotunk együtt. ő minden projektemen jelen volt. Mi csak nagyfokú szabadságban tudunk alkotni, néha fantasztikus dolgokat. Sándor mutatott be Kevinnek, akinek zenéje nagy hatást tett rám. Nagyon jó barátok lettünk és épp, hogy hazautazott Magyarországról 2009-ben máris hiányozni kezdett. Majd amikor kiderült, hogy hamarosan újra együtt dolgozunk elkezdtem nagyon tudatosan és intenzíven készülni a koncertekre és a felvételekre is. Másként akartam játszani, másféle dolgokat, másféle hangzással, mint a Triptych albumon. A Triptych egy nagyon spontán szituáció volt, ahol meg akartuk élni a saját korlátainkat. A Becoming felvételein már sokkal tudatosabb voltam. Újfajta groove-okat és ritmus textúrákat alkottam, amik felett még nagyobb szabadsággal lehet játszani. Ekkorra sikerült összeállítanom az új dupla udu készletet különleges cintányérokkal kombinálva. A Becoming-on már ez hallható. Az új udu sosem hallott szub basszus tartományba terjeszti ki a hangzást úgy, hogy nem zavarja a többi hangszer tonalitását.
mwe3: Hogyan tudnátok leírni azt az egymásra hangoltságot és egyensúlyt, ami köztetek, és ami hangzásban a gitárok és az ütőhangszerek között jelenik meg a Becoming CD-n? Olyan, mintha hatalmas mennyiségű zenei információ áramlana köztetek a levegőben. Egymás kölcsönhatása nagyon megmutatkozik a zenén. A CD bevezető szövegében Kevin azt írtad, idézem “magasabb szintet értünk el és kiterjesztettük a zenei gondolatokhoz való hozzáférésünket”. Mennyiben érzitek, hogy a Becoming –ban szélesebb lett a zenei horizontotok? Bizonyára úgy hangzik, mint egy boldog szabad szellemű album sok-sok kellemes gitárhangzással. Mit érez a művész?
Kevin Kastning: Azt gondolom, hogy amit a Becoming albumon hallhatsz az mindhármunk mély lelki kapcsolatának eredményeként született. Ehhez jön a Triptych óta bekövetkezett 3 évnyi fejlődés. A Becoming teljesen más hangszer összeállításban készült mindegyikőnk részéről. Egyik hangszer sem jelenik meg az új lemezen, ami az előzőn szerepelt. Mindkét album akusztikus környezetben készült, azaz nem stúdióban. Azonban a helyszínek, az atmoszféra, a környezet eléggé különbözőek voltak. A Triptych 2009 őszén készült az európai turné ideje alatt egy kis templomban, Nógrádban, Magyarországon. Ez a kis falu hegyes- dombos vidéken fekszik. A domb tetején van egy ősi várrom. A templomból ahol a felvétel volt, látható a vár romja. Amikor felvételek közötti szünetek egyikében felmentünk a dombra és a romok között nézhettünk le a falura. Áthatott minket a hely szelleme és szinte évezredekkel röpített vissza az időben. Az ősök, kik itt éltek és haltak évszázadokon át szinte megjelentek abban a hangulatban, érzésben és mindez rajta hagyta nyomát a zenénken. Kísértő, misztikus és rejtélyes volt. Volt ott valamiféle megmagyarázhatatlan jelenlét azon a csendes, de valamiért ünnepélyesnek ható helyen. Azt hiszem az a hangulat átjött a Triptych-en. A Becoming szintén Magyarországon készült egy koncertteremben, amit stúdióként használtunk. Mindkét helyszínt szerettem és mindegyik valami mást hozott elő. 2009-ben a Triptych felvételének napján ismerkedtem meg Major Balázzsal, előtte sosem találkoztunk és nem játszottunk együtt. Rögtön összebarátkoztunk és ettől kezdve szoros lelki kapcsolat alakult ki közöttünk. Azt hiszem ez is átjön a felvételeken. Korábban már hallottam és ismertem Balázs munkáit és nemcsak azt tudtam róla, hogy rendkívül tehetséges muzsikus, hanem igazi művész is. A Becoming felvétele egy örömteli alkalom volt, mert ekkorra jobban megismertük egymást, így az újra találkozás öröme is áthatotta a muzsikánkat. Ehhez hozzájárultak az új hangszerek és egy új hangzó világ közös felfedezésének a kíváncsisága. Sándor és én lélektársak vagyunk és mindig, amikor együtt játszunk, mély lelki kapcsolat köt össze minket. Játszani és felvételt készíteni Sándorral és Balázzsal olyan, mint egy templomban átélt nagyon tiszteletteljes rítus, ami a lelkünk mélyéből ered. Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy lehetőségem volt ebben részt venni ilyen világklasszis művészekkel, mint Sándor és Balázs.
Szabó Sándor: A zenészek között fennálló lelki hangoltság számomra metafizikai téma. Röviden azt mondhatom,- mert ez a tapasztalatom-, hogy amikor trióban improvizálunk, egyetlen lélekké olvadunk és a zene ily módon folyik át rajtunk, mint egy intuitív csatornán és a zene ebben az állapotban történik. Ezen a turnén Kevinnek egy nagy problémával kellett megbirkóznia, ugyanis nem tudta saját hangszerét hozni, így az én 12 húros bariton gitáromon játszott. Kevin valami egészen más hangzásra számított, de végül legyőzte az idegen hangszer érzését és másnap már otthonosan játszott rajta. Elhatároztuk, hogy kipróbálunk és kihasználunk minden adott lehetőséget. Mivel a felvételek a városomban történtek, így olyan hangszereket is bevetettünk, amiket általában nem használok külföldön terjedelmük miatt, egy ilyen a kínai citerám. Mivel a rendelkezésünkre állt egy jó minőségű koncertzongora is, így az is szerepet kapott. Mindez együtt egy nagyon termékeny helyzetet eredményezett és mivel mindannyian kedvező szellemi állapotban voltunk, így olyan zenék jöttek fel, amik előtte sohasem. A zene ott volt körülöttünk, bennünk és egy gondolat érintésre egyszeriben kijött és megszületett. Igazi mágia volt, hiszen bizonyos erőcentrumokat elkezdtünk uralni, befolyásolni.
Major Balázs: A közös lelki hangoltság valami olyasmi, amit szavakkal nehéz leírni. Egy olyan tapasztalás, amikor egymásba beleérzünk. Amikor ebbe az állapotba kerülök, csak azt érzem, hogy a zene átfolyik rajtam, csak úgy magától megtörténik. Ilyen állapotban nem kell gondolkodnom vagy számolnom. Csak sodor egy áramlás. Amikor Kevinnel és and Sándorral játszom egy nagyfokú bizalmat és biztonságot érzek, olyasmit, mint amikor ülsz egy repülőn és bízol a pilótában és tudod, hogy semmi baj nem történhet. A zenében velük ugyanezt érzem. Ez az élet ajándéka, ami nem minden emberrel és nem bármikor történhet meg. Azt hiszem egy ilyen áldásos helyzetben vettük fel a Becoming album anyagát.
mwe3: Milyen érzés trióban játszani? Hogyan működik az egymásra hangoltság és hogyan hattok egymásra. Úgy tűnik, hogy egy kissé másként működik Sándorral duóban és kissé másként trióban.
Kevin Kastning: Számomra az egymásra hangoltság hasonló volt mindkét alkalommal. Egy mély kapcsolat van Sándorral és Balázzsal is és ez kölcsönös mindhármunkkal. És ez így van az első találkozásunk óta. Egy erős lelki kötelék, ami engedi a zene szabad folyását. Bár mindegyikőnket különböző hátterek és hatások formáltak, ugyan azt a zenei nyelvet beszéljük. Különböző helyekről jövünk, de ugyan abba az irányba tartunk. Azt hiszem ezt hallod a Becoming albumon.
Szabó Sándor: A közös lelki hangoltság nagyon erős Balázs és Kevin között is. Amikor 2009-ben elkezdtük a Triptych felvételeit előtte Kevin és Balázs sosem találkoztak, és volt bennem némi aggodalom, hogy esetleg nem érzik majd egymást. Aztán percek alatt eloszlott minden aggodalmam. Ami Balázst illeti 30 éve játszunk együtt és mondhatom, a hangok és zene tekintetében telepatikus kapcsolatban vagyunk akár a színpadon, akár a stúdióban. 2006-ban, amikor először találkoztam Kevinnel és először ültünk le játszani a legelső benyomásom az volt, hogy egészen másként reagál az improvizációban, mint bárki más gitáros, akikkel valaha is játszottam. Még tréfálkoztam is vele, hogy bizonyára valamelyik távoli naprendszerből jött ide, mert annyira mások a reakciói, azonban engem ez rendkívül pozitív módon inspirált. Sokat köszönhetek neki, hiszen akkoriban éppen egy olyan partner hiányzott, aki mellett lehet és tudok fejlődni. Gitárosként mindig is éreztem egyfajta magányt, mert gitárosokkal, akikkel játszottam mind stílusokban gondolkodtak, ami a zenét börtönbe zárja. A jazz gitárosok nem igazán polifónikusak, a klasszikus gitárosok pedig nem kreatívak és nem tudnak improvizálni, az engem akkoriban körülvevő fingerstyle gitárosok pedig végtelenül szűk látókörűek inkább csak gitárosok, mint zenészek. Ilyen körülmények között találnom kellett valakit, akiben minden, ami másokból hiányzott megvan. Ez volt Kevin.
Az egymásra hatás más egy duó és más egy trió felállásban. Duóban a zene folyhat bármely irányban, de nagyon oda kell figyelni egymásra és itt nagy a felelősség, hogy milyen lesz a végeredmény. Minden alkalommal, azzal az igényességgel ülünk le improvizálni, hogy a létrejövő zene úgy szóljon, mintha meg lenne írva. Valójában az improvizáció számunkra valós idejű komponálás. Trióban kevesebb hárul egy játékosra és nagyobb fegyelem kell, hogy a zene a megfelelő irányba haladjon és nem szabad, hogy versenyzés alakuljon ki, de nálunk ez szóba sem jön. Duóban és trióban is egy megfelelő kreatív tudatállapotba kell kerülni, ahol a résztvevő lelkek eggyé válva teremtenek valami különlegeset. Ettől a ponttól az improvizáció egy sokkal mélyebb és összetettebb teremtő aktussá válik, ami már nem írható le a különféle skálák és akkordok összefüggéseinek rendszerével.
mwe3: Mondanátok valamit az albumon megszólaló gitárokról, ütőhangszerekről és az album hangzását színesítő egyéb hangszerekről? Milyen mikrofonokat használtatok a felvétel során?
Kevin Kastning: A 2012-es turnén azt a hátrányt kellett elszenvednem, hogy nem a saját hangszereimen játszottam. A hangszerek forgalmazását szabályzó szigorú törvény (Lacey Act) Amerikában nagyon sok megszorítást vezetett be és a megszegőkkel szemben aránytalanul magas büntetéseket helyezett kilátásba. A hangszereim anyaguknál fogva éppen a tiltott listába sorolhatók ezért Sándor volt olyan kedves, hogy felajánlotta a 12 húros bass/bariton gitárját a turnéra és a felvételre is. A gitárja lényegében nem különbözött az én hangszeremtől így gyorsan, percek alatt hozzászokott a kezem. Mivel két ilyen gitárja is volt, az egyiket a megszokott hangolásban, a másikat módosított hangolásban tudtam használni. Mostanra azonban a 12 húros bariton többé már nem a fő hangszerem. 2010-ben áttértem a 16 és 17 húros kontra gitárokra. Ha nem lett volna a félelem és a bizonytalanság a szigorú retorziók miatt, akkor a turnéra elvittem volna valamelyiket, de sajnos ezt nem tehettem meg. A kontragitárjaim hiánya némileg korlátozta a játék lehetőségeimet, de nem hiszem, hogy ez a felvételen is kijött volna. Valójában mindkét felvétel jól sikerült az idegen hangszereken is. Sándor kölcsönadott egy kvinttel lejjebb volt hangolt klasszikus bariton gitárt is. A hangja mély, bársonyosan zengő volt. Sándor megmutatta és ideadta kipróbálni a felvétel előtti napon és mondta, hogy ha tetszik, akkor használhatom. Éjszaka kezdtem el rajta gyakorolni és amint meghallottam a hangját azonnal tudtam, hogy szerepelni fog a felvételen. Különleges hangszíne azt éreztette velem, hogy jól fog belesimulni a trió hangzásába. Egy kicsit furcsa volt a helyzet, ahogy ott vagyok egy hangfelvétel előtt és egyetlen hangszer sem a sajátom. Szerencsére elég gyorsan alkalmazkodtam a hangszerekhez és minden tökéletesen működött. A hangszerek velem voltak a hotel szobámban és az éjszaka jó része velük együtt, gyakorlással telt el. És nem csak a három ismeretlen hangszer jelentett kihívást, hanem az is, hogy nem tudtam eleget aludni. A koncert teremben volt egy Steinway zongora is és amint odaérkeztünk azonnal kipróbáltam és megkérdeztem Sándort és Balázst, hogy mit szólnának, ha a zongorát is bevennénk az instrumentáriumunkba. Mindketten nyitottan álltak az ötlethez. Így a zongora is, immár egy negyedik idegen hangszerként várt arra, hogy játsszam rajta. A Becoming zongorás darabjában felnyitottam a zongora tetejét és bizonyos részekben preparált perkusszív hangzásokat játszottam egy fakanál, de gyakran csak a kezem használatával. A következő napon a Book of Crossings felvételein már hagyományos módon használtam a zongorát, de a kezemet itt is tompítóként használtam. A hangzás része volt maga a koncertterem akusztikája is. A terem nagyon kellemesen szólt és jó helyszín volt a felvételhez. Szokatlan volt, hogy a terem egyik fala a padlótól a mennyezetig üvegezett ablak volt, ami egy kis csendes udvarra nézett. A felvétel egy napsütéses tavaszi napon volt és az udvarról a zöldellő fákon már megjelentek a madarak. Ha figyelmesen hallgatod a felvételt különösen fejhallgatóval, akkor helyenként beszűrődik némi madár ének. Sándor és az én gitárjaim előtt német gyártmányú Gefell M-930-as mikrofonok voltak felállítva, ami nekem is egyik kedvencem. Mindkét albumot Sándor keverte gyönyörűen a saját Tandem Records nevű stúdiójában. Mindkét album borítóján a brit fotográfus Chris Friel képeivel készültek. Mélyen csodálom a képeit és azok nagyon jól illeszkednek a muzsikához.
Szabó Sándor: Számomra azért is különleges ez az album, mert tisztán a saját gitárjaimat hallhatom rajta. Az öreg 16 húros gitáromon egy újan kifejlesztett intervallumhangolást használtam és hasonló hangolásban egy kis 10 húros brazil viola caipirát. Ezek a gitárok igazán kiterjesztették a rajtuk játszható harmóniák lehetőségeit, ami nagyon inspiráló volt Kevin és Balázs számára is. Balázs nem sokkal előtte kapta meg az új udu hangszerét, ami képes a szubbasszus tartományba lemenni, úgy hogy nem zavarja a többi hangszer tonalitását. Szinte hipnotikus hatása van és ez az egyik olyan jellegzetesség, ami innentől teljesen meghatározta Balázs egész játékát. őt magát is mélyen inspirálta az új hangzás. Éveken át dolgozott az indiai tabla ütéskombinációinak az udura való adaptálásán, és a cintányérokkal való kombinálásán. Mostanra ez a hangzás erősen meghatározza a Becoming album hangzását.
A mikrofonokat illetően közeli beállításokat használtunk az áthallások csökkentése miatt. Az ütőhangszerekhez egy pár DPA 4011-et használtunk a gitárokhoz Gefell 930-asokat egy RME mikrofon előerősítőn át. Ami a keverést és a masteringet illeti, nagyon egyszerű koncepció szerint dolgozom, amit minden alkalommal betartok. A koncepcióm teljesen szembe megy a megszokott zeneipari módszerekkel. Nem használok EQ-t és kompresszort. Sokan állítják, hogy lehetetlen jó mixet készíteni azok nélkül. Ez nem igaz, itt rá a példa. Ha meg akarjuk őrizni a finom részleteket, akkor nem szabad olyan eszközöket használni, amik elveszik azokat. Készítettem már mixet 36 sávból kompresszor nélkül. Lehetséges, ha a hangszerek megfelelően kombinációban vannak és a mikrofonok megfelelően vannak elhelyezve. Lehetséges, csak a világ jelenleg a hangosság felé halad.
Major Balázs: A Sándorral együtt alkotásban eltöltött három évtized valahogyan egy bizonyos irányba terelt az ütőhangszer játékban és a hangszerek összeállításában is. Mivel szinte mindig finom akusztikus gitárok környezetében játszottam, el kellett gondolkodnom, hogy mi az a játékmód, ami sosem zavarja a gitárok tonalitását és hangtartományát, hangerőben is illik hozzájuk. Úgy találtam erre az udu és a flat ride típusú cintányárok kombinációja a legmegfelelőbb. Mivel jazz dobot tanultam és játszottam egyszerűen importáltam az uduk mellé a cintányérokat. Mivel észak- indiai tablát is tanultam az elmúlt évtizedben elkezdtem kombinálni a tála rendszert a nyugati ritmus világgal. Ez az, amit tőlem mostanában hallhatsz, ha az ütős készleten játszom. Persze nyilvánvalóan hatott rám néhány nagyszerű ütős, de mindenképpen akartam valami sajátos mások által nem használt hangzást és ritmus világot teremteni. Terveim között szerepel egy még inkább különlegesen összeválogatott cintányér készlet felállítása az udu pár mellé.
mwe3: Mondanál valami hírt az olvasóknak új gitárokról vagy egyéb hangszerekről, amiket a jövőben tervezel használni új felvételeken?
Kevin Kastning: Pár hónapja elkészült egy hangszer, amin régóta dolgozom, és amiről évekig álmodoztam. Ez egy kétnyakú, 30 húros kontra-szoprán gitár. A hangszert az Írországban működő Emerald Guitars cég készítette a terveim alapján. Ezt a gitárt már használtam két albumon is. Hamarosan hallható lesz a Carl Clements-el készült soron következő lemezen, és a Mark Wingfielddel duóban készült albumon is. Mindkét album 2013-ban fog kijönni a Greydisc kiadónál. A felvételek már mindkettőhöz elkészültek. Persze használom a 16 és 17 húros kontragitárjaimat, a 12 húros alt-gitárt, a klasszikus és bundnélküli gitárjaimat is. Az új 30 húros gitárom komoly behatást tett a zenémre és a játékmódomra is. Igazából 3 különböző hangszert foglal magában: egy 18 húros kontragitárt, egy 12 húros szoprán/altgitárt, és amikor mindkét nyakon játszom, akkor egy 30 húros hangszer lehetőségei nyílnak meg. Ez nyilvánvalóan új játéktechnikát igényel, új hangolásokat és teljesen új játék pozíciót, ugyanis úgy játszom rajta, mint egy csellón. A 30 húrosnak két hangnyílása van és a felvételen jól ábrázolható, mint igazi sztereó hangszer. Másféle mikrofonozást igényel a stúdióban, de amit idáig halottam belőle, egészen rendkívüli. Ezt a gitárt egy nagyon különleges albumon Sándorral együtt fogom használni, aminek a munkacíme 46 húros projekt. Ezen a duó felvételen Sándor a saját 16 húros klasszikus gitárján játszik majd, én pedig bevetem az összes gitáromat, a 16,17 és 30 húros gitárt is. A tervek szerint ez 2014-ben fog megjelenni és máris nagyon izgatott vagyok. Van néhány más projekt tervem, ahol néhány más ismert muzsikussal játszom majd, akikkel eddig még nem volt alkalmam játszani. Hamarosan, még az év végén bejelentem ezeket a híreket a honlapomon. Michael Manringgal már beszéltünk egy következő album lehetőségeiről. Elkezdtem első szóló albumomon is dolgozni, de még nem tudom mikor fog megjelenni. Azon is szerepel majd a 16,17 és 30 húros gitár és néhány más is.
Együttműködöm Dan Roberts-el egy szokatlan klasszikus gitár építésében. Nagyon szeretem a klasszikus gitár hangját, de a mindössze 6 húrja nagyon korlátoz. A tervezett gitár már nem fog korlátokat jelenteni. Daniel briliáns gitárépítő, ő készítette mindkét kontra gitáromat. Amit csinálok, azt nem tudnám Dan nélkül. Igazi együttműködő partner. 1999 óta dolgozunk együtt különféle egyedi gitárokon. A 30 húros gitár megjelenésével Alistair Hay az Emerald Guitars-tól is a partneremmé vált. Nagyon hálás vagyok mindkettőjüknek, igazi művészek és kalandorok a gitárépítésben.
Szabó Sándor: Nemrégen rendeltem egy 16 húros lantot, ami nagy kihívást jelent a számomra, mert a gitáros technikámnak megfelelő lantot kell készíteni, ami modern módon szólal meg, hiszen modern zenét akarok játszani rajta. Ki kell dolgoznom hozzá egy megfelelő felvételi metódust is, mert a lant másként sugároz, mint a gitár, és sokkal halkabb is. Ráadásul a körmeim is részt vesznek a húr megpendítésében. Mindezek figyelembevételével a lantom valamelyest különbözni fog a korhű hagyományos lantoktól.
Major Balázs: Ami a jövő zenei projektjeit illeti, most dolgozom néhány nagyon különleges groove-on és egyéb ritmikai textúrán arra az alkalomra, amikor Sándor 16 húros lanton Kevin a 30-húrosán fog játszani. Ezek a hangszerek nagyon egyedi megközelítést kívánnak tőlem is.
mwe3: Hogy ment a Becoming album felvétele Magyarországon és milyen hatással volt az utána következő aznap esti koncertre? Mondanál pár benyomásodat Magyarországról mindazoknak, akik még nem jártak ott. Milyen a zenei élet ott, és hogyan hatottak az ottani élmények a játékodra? Ismersz más magyar muzsikust is? Úgy tudni, hogy Magyarország nagyon zeneszerető ország nagy történelmi múlttal.
Kevin Kastning: A felvétel napján szép napsütés volt, meleg tavaszi időjárás, kék ég és minden éppen zöldbe borult. Amikor otthonról New England-ből eljöttem még tartott a tél, a földet hó borította és Magyarországra érkezvén egyszerre a kellemes tavaszban találtam magam. A felvétel helyszíne egy nagy kulturális komplexumon belül volt Vác városában. Egy kis kamaraterem volt, amit aznap stúdióként használtunk. Minden barátságos volt körülöttünk, úgy éreztem a tavasz melege a kamaratermet is átjárja és ott belül is tavasz van, nemcsak kívül. Gyakorlatilag egész nap felvételeket készítettünk, közben teaszüneteket tartottunk, néha kimentünk az udvarra egy kis tavaszi levegőt szippantani. Az idő jól eltelt és hamar át kellett cuccolni a nagy koncert terembe. Az aznap esti koncert olyasmi volt, mintha folytattuk volna a felvételeket, annak ellenére, hogy a Triptych album zenéjét adtuk elő. Magyarországgal kapcsolatos kérdésedre válaszolva azt mondhatom, hogy egy mágikus hely. Gazdag történelme van ennek a gyönyörű országnak. Amikor ott vagyok, érzem az vidék szellemét, és átjár valami ősi hangulat, ami a történelmük időtávlatait idézi. A magyar emberek nagyok kedvesek és barátságosak. Bárhol voltam kitűnően bántak velem, Budapest egy fantasztikus város. Sándorral nagyokat sétáltunk és minden sarkon valami újat láttam. Magyarországnak más hangulata van, mint bármely másik országnak, ahol jártam. Éreztem, hogy szívesen maradnék még, és bármikor visszajönnék. Érzem ezt az energiát, amikor felvételt készítünk, áthatja a zenémet is. Magyarország titkokkal teli történelme mind ott van körülötted. Ha nem is látod, de érzed.
Szabó Sándor: Mint említettem azokban a napokban mindannyian inspirált állapotban voltunk, a jó idő, az új hangszerek, és az a hangulat a koncertünkre is kedvezően hatott. A koncerten két kontakt-táncos lány működött közre, minden tökéletesen sikerült. Igen, Magyarország valóban egy különleges helye a világnak. Erős mágikus légkör van itt, amit az érzékeny emberek éreznek is. A zenei élet intenzív itt annak ellenére is, hogy senki nem játszik ilyen zenét rajta, mint mi. Minden másféle zene előfordul. A gitárnak nem sok becsülete van itt, nincs hagyománya, ezért is igyekeztem külföldön érvényesülni kezdetektől fogva. Sajnos ma már szinte minden művészet kommersz és iparszerűen zajlik. A magyar kultúra is globalizált és ezért történhet meg az, hogy a rap sokkal népszerűbb, mint a saját népzenénk. A gitárzenéről nem is beszélve.
Major Balázs: Miután elkészültünk a Becoming felvételeivel, teljesen máshogy álltunk a koncertekhez. Érdekes volt, hogy a Triptych anyagával turnéztunk, de a Becoming már ott volt. Mágikus turné volt. Mit is mondhatnék el szülőhazámról, gyönyörű, nagyon szeretem, de az is biztos, hogy nem könnyű itt muzsikusnak lenni. Az igazi művészet és a művész a perifériára szorult és csupán néhány szerencsés dolgozó zenész boldogul, de ők is küzdenek egymással és a körülményekkel. Én a magam részéről nem akarok benne lenni ebben a fajta küzdelemben, így inkább megpróbálok más munkával pénzt keresni. Nem akarom a zenémet kompromittálni, hiszen egész eddigi életemet a művészi szintű zenélésnek áldoztam. Így nagyon hasonlóan Sándorhoz csak azt teszem, amit tennem kell, és nem veszek részt a magyar zenei iparban. Persze ez nem panaszkodás a részemről én csupán ezt az életmódot választottam, egy lehetséges utat hogy művészként éljek. Ettől függetlenül boldognak érzem magam különösen ilyen muzsikus társak között.
mwe3: Beszélnétek további zenei terveitekről a Becoming kapcsán, és más egyéb tervekről? Remélitek-e hogy gitárrajongók, zenészek, zene és CD rajongók általában eljönnek-e a koncertekre miután hallották Becoming-ot?
Kevin Kastning: Mivel mindhárman távol lakunk egymástól így nehéz tervezni a trió számára, de ettől még mindannyian elköteleződtünk, hogy folytatjuk a trióban való alkotást. Már most örömmel tekintek a következő trió felvétel elé. Ha nem tudjuk élőben felvenni, mint a Triptych és Becoming albumokat, akkor más munkamódszert alkalmazva stúdió körülmények között más-más helyeken és időpontban vennénk fel. A következő koncertkörúton már a 30 húroson fogok játszani.
Arra a kérdésre, hogy kiket hoz el a koncertekre a Becoming, azt mondhatom, hogy nem lehet tudni, de akik eljönnek, reményeim szerint megtalálják maguk számára a zenében rejlő üzenetet. Eléggé eltérő zenedarabok különböző belső tartalommal, érzelmekkel, hangulatokkal. Nem csodálkoznék, ha más muzsikusoknak is tetszene. Ez a zene azért létezik, mert léteznie KELL, nem azzal a reménnyel készült, hogy valakinek tetsszen. A zene nem tőlem jön, hanem valahonnan máshonnan, és csupán rajtam keresztül hangzik bele a világba akár stúdióban, akár a koncerten történik. Nem remélem, hogy másoknak feltétlenül tetszeni fog. Nem azért létezik. Bár hallom az emberektől, akik meghallgatják a zenéinket, hogy mit jelent számukra. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.
Az nem nagyon érdekel, hogy más gitárosok mit gondolnak a lemezeimről, azért is mondom ezt, mert magamat nem egy gitárosként látom. És nem is 6-húros gitárosként. Én egy valós időben színpadon vagy stúdióban alkotó zeneszerzőnek tekintem magam. Most, hogy a sok húros gitárok felé fordultam, nem is igazán tekintem őket gitárnak. Ha játszom inkább egy zongora vagy egy nagyzenekar lehetőségeit látva formálom a zenét. Ezek a hangszerek annyira sokat tartogatnak, hogy nem tekinthetek rájuk gitárként, mert az csak korlátozna. Mind a két kontragitár, mind a 30 húros hangszer olyan, mintha egy új bolygót fedeznék fel. Amikor leülök a 30 húrossal úgy érzem magam, mint egy karmester, amint fellép a pódiumra a közönség előtt. Mindegyik hangszerem más technikát igényel és mindet új hangszerként kellett megtanulni. Ez nagy kihívást jelentő fáradságos folyamat, de mindaz ami megszólal rajtuk, megéri a sok áldozatot.
Szabó Sándor: Kezdetben nem voltak hosszabb távú terveink a trióra, csak úgy jöttek a dolgok és azt remélem ez a jövőben is így lesz. Azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy a valódi művészet nehéz helyzetbe került. Az utazás is nagyon költséges lett, és felvételeket készíteni Amerika és Magyarország között csak áldozatokkal és kompromisszumokkal lehetséges. Mindezek ellenére tervezünk további duó felvételeket sokhúros gitárjainkon. Azok az albumok különleges mérföldkövek lesznek abban a felfedező és kutatási folyamatban, aminek mi ketten a képviselői vagyunk, és ami arról szól, hogy zeneileg hol vannak a gitáron játszható zenék határai. Ehhez pedig ki kell lépni a „gitár tartományból”. Tervezzük a lanton és az új karbon gitárokon előadott zenék felvételeit is ahol Major Balázs is közreműködik. Azt mindenképpen remélem, hogy azok a hallgatók, akik megízlelik a Becoming album hangzását és megérzik a szellemiségét, azok kíváncsiak lesznek a folytatásra is.
Major Balázs: Úgy hiszem, a Becoming hangzása páratlanul különleges a világon. Nagyon szeretnék az új ötleteimből valamit hozzáadni a következő felvételekhez 2013-ban. Képes vagyok úgy hallgatni Sándor és Kevin zenéit, mint egy kívülálló. Ezek a fickók egy teljesen új hangzást hoztak be a világba, miközben a világ nem nagyon akar tudomást venni az ilyen fajta újdonságokról. Azt hiszem nem is fogalmazok túlzással, ha azt mondom, hogy valójában egy új műfaj alapjait rakták le. Nagyon inspiráló, mert újfajta tudatosságot igényel tőlem is, mint a trió harmadik tagjától.
Készítette: Robert Silverstein