Az akusztikus gitár reneszánsza

2025.01.30.

Ha a zenei hang születését, életének lecsengését, lassú, szinte felfoghatatlan elmúlását meg akarjuk tapasztalni, nehéz lenne érzékletesebb példát találnunk, mint a megpendített gitárhúr. Amíg más hangszer esetében kissé rejtélyes fizikai jelenség van a hang keletkezésének hátterében, addig a gitárnál – úgy tűnik – mindent értünk. Talán ez a természetes közvetlenség lehet az egyik oka annak, hogy az akusztikus gitáron játszó emberrel és zenéjével mintha bensőségesebb viszonyban lennénk – mint például egy billentyűs hangszeressel. Sok dolog lehet még, ami az egyszemélyes gitárprodukciók intimitását erősíti, de ezt már inkább valóságos koncertélményekkel példázhatnánk…

Május 10–19. között az Akusztikus Gitárzene Közhasznú Egyesület szervezésében került megrendezésre az I. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál Magyarországon. Az eseményt Szabó Sándor gitárművész és hangmérnök kezdeményezte, akinek most régen dédelgetett vágya vált valóra. A világszerte elismert magyar művész külföldi koncertjei alkalmával került kapcsolatba azokkal a szintén nemzetközi hírű kollégákkal, akiknek kivételes produkcióit végre a hazai közönség is hallhatta. A kilenc különböző magyar városban rendezett koncerteken külföldről a japán Isato Nakagawa, az olasz Franco Morone és a német Peter Finger – mindhárman hazájuk első számú akusztikusgitár-művészeként – szerepeltek a fesztiválon, de természetesen a magyarok is a legmagasabb szintű képviseletet prezentálták a tizenhat húros hangszeren játszó Szabó Sándor személyében.

Előadásaikat az a néhány ezer szerencsés érdeklődő hallgathatta meg, akikhez eljutott a méltatlanul szerény hírverés.

A budapesti Csili Művelődési Központ Gaál Imre Galériájában rendezett záró koncert előtt Mezey Béla, a szervező egyesület elnökségi tagja már élményekkel feltöltődve csigázta az érdeklődésemet.

„Ezek a produkciók helyre és személyre szabott zenét jelentenek; nem mereven, előre tervezett programról van szó, hanem olyan zenéről, melyben a pillanatnyi helyzet szülte virtuóz, improvizatív megoldásoknak is komoly szerepe van. Mind a négy muzsikus más-más hangszeren játszik, tehát már ezáltal is rendkívül változatos a produkciók hangzása. A négy egyéniség által pedig az a benyomásunk, hogy szinte teljesen különböző zenei világot képviselnek – mely valójában mégis nagyon összetartozik. Ezek után elgondolkodhat a közönség, hogy még mi mindent rejthet az akusztikusgitározás, mint lehetőség, melyből most első alkalommal kaptunk ilyen gazdag ízelítőt” – mondta Mezey Béla.

Nos, a gitárosokat hallgatva bennem az a felismerés is megfogalmazódott, hogy itt nem csupán a köztudatban élő virtuozitásról beszélhetünk. Ezek a muzsikusok úgy uralják a hangszer számtalan, személyes felfedezések útján megfejtett titkát, hogy közben zenélnek – a szó legnemesebb értelmében. Egyedül képesek egy olyan telített, gazdag, komplex muzsika megszólaltatására, melyben a dallam, a főszólam mellett ott a második, a harmadik szólam is, varázslatos akkordok, tömbök vagy felbontások formájában, a basszus, a ritmus – vagyis minden, ami zene.

Továbbá rendkívül széles dinamikai és hangszín-skála jellemezte még a produkciókat, nem beszélve a lehető legváltozatosabb, ötletesebb speciális effektek használatáról, mely alatt – mondanom sem kell – szintén valódi, akusztikus, és nem elektronikus hangképzést értek. Hosszan elemezhetnénk az egyes előadók produkcióit is a műfajok, a különböző stílusok, irányzatok vonatkozásában, de ha általában kétes kimenetelűnek véljük a zene verbalizálását, akkor ez most különösen érvényes. Nem mondhatunk mást: briliáns produkcióban volt része azoknak, akik jelen voltak.

Itt a muzsikusok személyisége, kifinomult muzikalitása, elképesztő hangszeres tudása, az általuk teremtett atmoszféra jelentette a varázslatot. Az akusztikusgitározásnak nem egy konkrét műfaj szakmai vagy esztétikai beidegződései szabnak irányt, hanem egyetlen muzsikus belső, személyes esztétikai, sőt szellemi irányultsága. Értelmetlenné válik a könnyűzene–komolyzene kérdés, mert a szólista repertoárján szerepelhet népzene, kortárs zene, jazzes improvizáció, klasszikus kompozíció, rock vagy blues. A lényeg nem ezekben, hanem a személyes megformálásban, az interpretációban és a hangzásvilágban keresendő.

„A modern fingerstyle gitározás alapvetően szólista műfaj. Egy ember produkciójára nem nagyon mozdul meg a közönség, de ha három-négy muzsikus összefog, már van esély a nagyobb érdeklődésre. A hangszer valójában még nincs is igazán felfedezve; rengeteg lehetőséget rejt magában. Akinek egyszer is személyes élménye volt ez a fajta gitárzene, az a jövőben is keresni fogja. Szabados György gondolatát kölcsönözve: ha egyszer valami jót adnak az embereknek, arról nincs az az Isten, hogy lemondjanak” – fűzte hozzá Szabó Sándor.

Mindezek tükrében már természetes, hogy vagyunk néhány ezren ebben az országban, akik várjuk a jövőre rendezendő II. Akusztikusgitár Fesztivált.

/Matisz László/