Sándor Szabó
Elõadómûvész, zeneszerzõ, zenekutató
SZABÓ SÁNDOR - ELÕADÓ MÛVÉSZ,
ZENESZERZÕ, ZENEKUTATÓ
1956- ban született
Törökszentmiklóson. Tanulmányait klasszikus gitáron
kezdte
magántanárnál. A hetvenes évek közepétõl
figyelme a jazz és az improvizáció felé irányult.
A nyolcvanas évek elején tanulmányokat folytatott Budapesten
a Bartók Béla
Zenemûvészeti Szakiskola Jazz Tanszakán, mint vendéghallgató.
Már akkor érezte, hogy
az improvizációt nem egyetlen stílushoz kötve kell
tanulnia, hanem magában kell
szintetizálnia mindazokat a zenei hatásokat, amikhez fogékonysága,
érzékenysége közel
engedi és erre építve kell fejlesztenie improvizációs
készségét. Ehhez a távol-keleti
zenékben való elmélyülés a legjobb táptalajt
nyújtotta számára. A mûvészt nyilvánosan
1980-tól kísérhetjük figyelemmel. Hazánkban
elsõként kezdett szólóban modern
akusztikus gitárzenét játszani. A figyelmet elsõsorban
külföldön hívta fel magára a
különféle kultúrák húros hangszereinek
technikáját ötvözõ egyedi játékával,
modern
darabjaival és mély szellemiségével. Lemezei Magyarországon,
Angliában, Olaszországban,
Venezuelában, Kanadában, az Egyesült Államokban, és
Németországban jelentek meg.
1998 óta szinte bejárta az egész világot, koncertezett
Ausztráliában, Japánban, Koreában,
Indiában, Közép-Ázsiában, Kanadában,
Venezuelában, az Egyesült Államokban és persze
Európában szinte mindenhol fellépett már.
Elsõsorban zeneszerzõként
határozza meg önmagát, aki saját mûveit adja
elõ hangszerein.
Muzsikusként szellemi mesterének Szabados Györgyöt tekintette.
Gondolkodására Hamvas
Béla, Hazrat Inayat Khan, Ramana Maharshi szellemi öröksége
gyakoroltak nagy hatást.
Különösen a misztikus intuíció gondolata foglalkoztatja,
amiben a világ megismerésének
egyik szintje az intuícióban és meditációban
való kiteljesedés. Ezért is az improvizációt
tekinti a legmélyebbre nyúló alkotásmódnak.
Minden kompozíciója improvizáción alapul. Az
ihlet által az Univerzum rejtett mélységei tárulnak
fel a világ láthatatlan, de érzékelhetõ
kiterjedéseinek a kivetítéseként. Zenéiben
az õsi és a modern egyszerre jelenik meg.
Ideálja, egy idõn túli, õsi forrásokból
táplálkozó komplex zeneiség, a hangok és
a csend
közös természetében rejlõ üzenet. 2010-ben
megkomponálta és bemutatta, majd CD-n is
megjelentette elsõ nagyobb formátumú magyar gitármûvét
a Magyar Gitár Rapszódiát.
2016-ban fejezte be a 16-húros gitár mûvészetét
összefoglaló album sorozat 3. részét.
2017-ben megalkotta a 21. Századi lant címû kortárszenei
albumát, ahol különféle
lantokon játszik modern zenét. A Greydisc Records kiadó
felkérésére egy különleges
elektro/akusztikus zenei koncepciót mutatott be a Kevin Kastninggel közösen
készült az
Ethereal I címû albumon, amiért 2018-ban több kategóriában
a Greydisc Records további 3
lemezén is Grammy elõjelölést kapott, amiken mint
zeneszerzõ, gitáros és hangmérnök is
szerepel. Ma már közel 100 hanglemezen hallható játéka.
Szabó Sándor
kísérletezõ alkatú muzsikus, a hangszer hangzó
lehetõségeinek és a rajta
játszható zene határainak szüntelen kutatója.
A kilencvenes évektõl behatóan
tanulmányozta a digitális effektprocesszorokban és az elektromos
gitárban rejlõ, eddig ki
nem használt lehetõségeket és az elektromos gitár
tiszta hangzásának újraformálásával
izgalmas, újszerû hangzásokat alkotott, és ezek hallhatók
az Echolocation, és az Ethereal
sorozat albumain.
Az 1980-as évektõl
kezdve gyûjti, tanulmányozza és kutatja a keleti zenét.
Ezen idõ alatt
megtanult játszani többféle keleti hangszeren. Megismerve
a keleti - különösen az indiai és
a perzsa- klasszikus zene alapelveit és esztétikai rendszereit,
történelmi és földrajzi
összefüggéseit, egy olyan teóriához vezették,
hogy keleti õseinknek létezett egy magas
színvonalú klasszikus kultúrája a zenében
és a táncban egyaránt. Jelenlegi zenéjében
intuitíve hozza fel õseink zenéinek ma felidézhetõ,
lehetséges interpretációit. Kutatási
módszere megfelel egy régészének, aki töredékekbõl
képes újra összeállítani régmúlt
idõk
tárgyait. A több évtizedes kutatásnak eredményeként
hangfelvételeken is hallhatók keleti
ihletésû zenéi. Zenei tárgyú írásaiból
rendszeresen tart elõadásokat a Bakuban,
Szamarkandban és Shakrishabz-ban rendezett keleti zenei konferenciákon.
Eddig 3 könyve jelent
meg. 2011-ben A zene metafizikája, 2015-ben a Zenélõ Õskelet,
majd 2017-ben a Zenebölcseleti elmélkedések címû
tanulmány kötete. Írásaiban és
zenéjében egyaránt megjelennek inspirációk
a Közel- és Távol-Keletrõl, egy újfajtantudatosság
az õsi magyar zene gyökereirõl, klasszikus koncepciókról
és formákról,
valamint a zene és a gondolat szabad folyásáról
az improvizációban. Mûvészi pályája
az
örök átjárók keresése a különféle
kultúrák és az emberi gondolkodásmódok szakadékai
között.
Az elmúlt években
a gitárokat felváltották a különféle keleti
hangszerek (esraj, guzheng,
baglama, lant), zenéjének polifóniáját felváltotta
a modalitás és az õsi zeneiségben
gyökerezõ elõadásmód. Bárhol is lép
fel, nyugati-keleti zenészként koncertjei szinte
szertartásszerûen zajlanak, különös hangulatokat
megidézõ, jelenlétet teremtõ zenéje
igazi szellemi beavatást kínálva az idõtlenség
dimenziójába emeli befogadóit.